A WESTERN LOVAGLÁS EREDETE
Történelmi utazásunk abban az időben kezdődik, amikor a spanyolok a gazdagodás reményében meghódították a mai Egyesült Államok dél-nyugati részét. A meghódított területeken misszionáriusok telepedtek le, hogy az őslakosokat katolikus hitre térítsék. Az első - földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó - spanyol gazdasági központok a hittérítő szervezeteknek köszönhetően fejlődtek ki. A missziók környezetében különböző kulturális létesítmények is létrejöttek. A spanyol telepesek nagy gondot fordítottak hagyományaik, törvényeik, művészetük és építészeti szokásaik ápolására. Egyes települések máig őrzik nevüket, ilyen például Santa Fé, Albuquerque, San Antonio, San Diego vagy Tucson.
A hódítók nagy útra hadifelszerelést és jószágokat hoztak magukkal. A lovak behozatala mérföldkőnek bizonyult a fejlődésben és betelepülésben. Az amerikai kontinens látszólag végtelen távolságait csupán lovakkal lehetett legyőzni.
Kalifornia akkoriban egy olyan spanyol kolónia volt, mely 150-200 évet töltött a világ eseményeitől teljesen elszigetelve. A mai elképzelések szerint paradicsomi állapot lehetett. A behozott lovak - a szarvasmarhákhoz hasonlóan - teljesen szabadon éltek, ők alkották a vadon élő mustang ménesek állományát. A ménesekből csak a legjobb állatokat válogatták ki és törték be. Ez a vidék és ez az életforma szükségessé tette a lovaglást. A spanyolok nem csupán kultúrájukat, hanem a rancherek és vaquerók lovas kultúráját is ápolták. A kalifoniai zabla és a western nyereg a spanyol zablákból és nyergekből alakult ki. A zabla nélküli kantár használata vezetett a hackamore művészetéig. A highport bit, ahogyan azt a kaliforniaiak használták, olyan zabla volt, amely a ló szájpadlására ható jelzéssel működött.
E fejlődés során egy olyan magas szintű lovagló kultúra alakult ki, amely alapként mind a ló, mind a lovas évekig tartó kiképzését feltételezte. Új irányzatokról azonban csak akkortól beszélhetünk, amikor a túlnyomóan észak- és közép európai származású telepesek előrenyomultak Kelet-Amerikából, és találkoztak a spanyolokkal. Megkezdődött az "aranyláz" korszaka. A mai Texas, Új Mexikó, Arizona és Kalifornia területeit az észak amerikaiak kisajátították, a spanyol ranchereket pedig Mexikóba üldözték. Ebben az időben kezdődött meg a húsmarhák intenzív tenyésztése, s ezzel új piac nyílt meg a keleti húsüzemekben. A XIX. század közepén, különösen a polgárháború után, az elvadult texasi szarvasmarha csordákat az újonnan kiépített vasútállomásokhoz terelték, ahonnan az USA keleti területeire vitték őket. Mintegy 30 évig ezek a nagyszabású jószágterelések (trails) formálták a nyugati térség történetét, és ezzel együtt a western lovaglás fejlődésében is nagy szerepet játszottak.
Miközben Kaliforniában a pásztorok lovaglási kultúráját - szinte minden külső befolyás nélkül - egészen a XX. századig ápolták és fejlesztették, addig a mai Texas környékén spanyol-mexikói lovaglási mód alakult ki, angol hatásokkal. Ezek formálták a texasi stílust, mely kevésbé elegáns és pompázatos, ámde céltudatosabb, és speciálisan a marhákkal való és körülöttük adódó munkák elvégzésére dolgozták ki.
Kalifornia, Oregon és Nevada államok lovagló stílusát mind a mai napig a kaliforniai hatás jellemzi. Arizona, Új Mexikó, Colorado, Kansas, Nebraska és Oklahoma, tehát a Sziklás-hegység és a 98. hosszúsági fok között fekvő államok túlnyomórészt a texasi stílust vették át. A stílusfajták keveredését Washington, Montana, Idaho, Wyoming és Utah területén figyelhetjük meg.
Folyt.köv...
Forrás:Magyar Westernlovas Egyesület
Kalifornia akkoriban egy olyan spanyol kolónia volt, mely 150-200 évet töltött a világ eseményeitől teljesen elszigetelve. A mai elképzelések szerint paradicsomi állapot lehetett. A behozott lovak - a szarvasmarhákhoz hasonlóan - teljesen szabadon éltek, ők alkották a vadon élő mustang ménesek állományát. A ménesekből csak a legjobb állatokat válogatták ki és törték be. Ez a vidék és ez az életforma szükségessé tette a lovaglást. A spanyolok nem csupán kultúrájukat, hanem a rancherek és vaquerók lovas kultúráját is ápolták. A kalifoniai zabla és a western nyereg a spanyol zablákból és nyergekből alakult ki. A zabla nélküli kantár használata vezetett a hackamore művészetéig. A highport bit, ahogyan azt a kaliforniaiak használták, olyan zabla volt, amely a ló szájpadlására ható jelzéssel működött.
E fejlődés során egy olyan magas szintű lovagló kultúra alakult ki, amely alapként mind a ló, mind a lovas évekig tartó kiképzését feltételezte. Új irányzatokról azonban csak akkortól beszélhetünk, amikor a túlnyomóan észak- és közép európai származású telepesek előrenyomultak Kelet-Amerikából, és találkoztak a spanyolokkal. Megkezdődött az "aranyláz" korszaka. A mai Texas, Új Mexikó, Arizona és Kalifornia területeit az észak amerikaiak kisajátították, a spanyol ranchereket pedig Mexikóba üldözték. Ebben az időben kezdődött meg a húsmarhák intenzív tenyésztése, s ezzel új piac nyílt meg a keleti húsüzemekben. A XIX. század közepén, különösen a polgárháború után, az elvadult texasi szarvasmarha csordákat az újonnan kiépített vasútállomásokhoz terelték, ahonnan az USA keleti területeire vitték őket. Mintegy 30 évig ezek a nagyszabású jószágterelések (trails) formálták a nyugati térség történetét, és ezzel együtt a western lovaglás fejlődésében is nagy szerepet játszottak.
Miközben Kaliforniában a pásztorok lovaglási kultúráját - szinte minden külső befolyás nélkül - egészen a XX. századig ápolták és fejlesztették, addig a mai Texas környékén spanyol-mexikói lovaglási mód alakult ki, angol hatásokkal. Ezek formálták a texasi stílust, mely kevésbé elegáns és pompázatos, ámde céltudatosabb, és speciálisan a marhákkal való és körülöttük adódó munkák elvégzésére dolgozták ki.
Kalifornia, Oregon és Nevada államok lovagló stílusát mind a mai napig a kaliforniai hatás jellemzi. Arizona, Új Mexikó, Colorado, Kansas, Nebraska és Oklahoma, tehát a Sziklás-hegység és a 98. hosszúsági fok között fekvő államok túlnyomórészt a texasi stílust vették át. A stílusfajták keveredését Washington, Montana, Idaho, Wyoming és Utah területén figyelhetjük meg.
Folyt.köv...
Forrás:Magyar Westernlovas Egyesület
