.jpg)
Az 1860-as és '80-as évek között a vasútvonalakat Kansasig építették ki. A keleti nagyvárosokak húsra volt szükségük, tehát a nyugati vad longhorn csordákat valahogyan be kellett fogni és a marhaközpontokba (Abilene, Dodge City, Wichita, Ellsworth, Tombstone) hajtani. A nagy marhahajtások a legendás Chislholm-ösvényen keresztül folytak. Ebben az időszakban közel 4 millió szarvasmarhát hajtottak Texasból a teherpályaudvarokra. A marhacsordák tulajdonosai otthontalan férfiakat fogadtak föl, akik néhány dollárért készen álltak vállalni a rendkívüli kalandokkal járó összes nélkülözést és megpróbáltatást.
A trail* számára befogott vadlovak kiképzése kb. 3-4 hétig tartott. A marhahajtásra használt kis termetű lovak (cow-pony) akkor számítottak belovagoltnak, mikor már megtűrték a lovast a hátukon és irányítani lehetett őket. Ezek a broncok* még félig vadak voltak, csak bizonyos idő elteltével váltak igazi hátaslóvá. Az akadályokkal teli út végénél a lovakat - ugyanúgy, mint a szarvasmarhákat - eladták. Egy jobban lovagolható lóért magasabb összeget lehetett kapni.
Az állattenyésztésben először a XIX. században következett be jelentősebb változás, amikor az egyik katasztrofális télen majdnem az összes északi államban élő szarvasmarha elpusztult. Az eddig csupán szezonmunkásként alkalmazott marhapásztorokat innentől kezdve egész éven át foglalkoztatták. Megváltoztak a marhák és a lovak fajtái is. A robusztus és támadó kedvű longhornból a tudatos tenyésztés során egy erős húsmarha-fajta alakult ki. A texasiak egykor félvad broncoit a
Összegezve, a kaliforniai vaqueró meggyőződésből volt lovas, a hagyományt követve. Számára a ménessel dolgozni generációk óta megszokott volt. A spanyol lovas tradíció kiképzési módszerei alapján edzette lovát, mely legértékesebb, személyes tulajdona volt.
A texasi farmlovast - eredetileg idénymunkást - a sors változtatta lovassá. Számára a marhák őrzése volt a legfontosabb, a lovak pedig remek eszközül szolgáltak a cél eléréséhez.
Sem a kaliforniai sem a texasi lovasok nem tudták volna munkatársaik, a lovak nélkül elvégezni a napi munkát. Személyes boldogulásuk nagyban függött lovaik képességétől. A közösen átélt vesződségek, a hőség, szomjúság, fáradtság és a közös erőfeszítések során olyan szoros partnerkapcsolat alakult ki közöttük, mely az emberben tisztelettudó viselkedést és őszinte megbecsülést ébresztett a ló iránt. Ez a szemlélet ma is elmaradhatatlan kísérője a vadnyugati lovaglásnak.
Lovas kifejezések:
Trail: Engedelmességi versenyszám a lovaglásban.
Bronc Buster: Belovagló, lovász.
Quarter Horse: Amerikai western lófajta, nevét a klasszikus rövidtávú negyed mérföldes lóversenyekről kapta. Ezen a távon a qh a világ leggyorsabb lova. Gyorsasága, robbanékonysága ellenére rendkívül szelíd, jó indulatú, könnyen kezelhető fajta.
Roping: Lasszóval való fogás.
Cutter: Az a lovas és ló, akik a szarvasmarhát leválasztják.
Cutting: Western lovaglási versenyszám, amelyben a lovasnak több marha közül egyet ki kell választania, és azt a többitől elválasztva tartania. A lónak a marha felett teljes kontrollt kell gyakorolnia, és önállóan kell dolgoznia. A lovas szársegítsége szigorúan tilos. A cutting versenyekre a National Cutting Horse Association (NCHA): Nemzetközi Cutting Ló Egyesület illetve a Canadian Cutting Horse Association (CCHA): Kanadai Cutting Ló Egyesület szabályai érvényesek.
Forrás: Magyar Westernlovas Egyesület