Folyatatva sorozatunkat, ma a terápiás lovaglás jótékony hatásai közül a második csoportot nézzük meg alaposabban: 

Pszichológiai hatások 

- A jó közérzet általános érzése

A szabad levegőn végzett gyakorlatok elősegítik a jó közérzet kialakulását, állandósulását. Változást jelent a négy fal (intézet, kórház, otthon stb.) 

- Önbizalom javulása

A sérült vagy beteg ember önbizalma is erősen sérült. A lovaglási, cselekvési képességek elsajátításával ez a kisebbrendűségi érzés folyamatosan csökken, ahogy látják önmagukat küzdeni és feladatokat (jól) megoldani.  

- Külvilág és önmaga iránti érdeklődés

A betegségük következtében "bezárkózott" emberek számra a világ nagyon korlátozottan érzékelhetől. A lovaglás növeli az érdeklődést a külvilág iránt, mivel folyamtos – gyakran új – ingerek érik őket a tevékenység közben, melyekre lehetetlen nem reagálni. Élményeit mindenképp meg kell osztania másokkal is.  

- Felelősségérzet, egészséges kockázatvállalás

A lovaglás nem veszélytelen sport. A lovas a tanulási folyamat során találkozik félelemmel és a kockáztatás szükségességével, amit fokozatosan szokik meg, majd próbálja saját tempójában tágítani a kört: egyre növekvő – természetesen kontrollált és ésszerű) kockázatokat vállalva. 

- Nagyobb türelem

A lovaglás nem az a sport, amit pillanatok alatt lehet előregyártott sablonok alapján elsajátítani. Még az épek számára is komoly munka, nem beszélve a sérült, akadályozott emberek tanulási képességeiről. A folyamtos ismétlésekkel, rengeteg gyakorlással folyamatosan növekedhet együtt a türelem is.  

- Szélsőséges érzelmek kordában tartása, önfegyelem

Azt nagyon gyorsan megtanulja minden lovas, hogy egy rendezetlen, konroll nélküli lovas nem ura a lovának.  A kiabálás, a sírás és a heves érzelmi kitörések a lovat is "felzaklathatják", aminek következtében a ló is szélsőséges viselkedést tanúsíthat. A lovasnak meg kell tanulnia – és meg is tanulja - érzelmeit kontrollálni, később pedig ráérez a helyes kifejezési módokra is.  

- "Egészséges ember" érzése

Minél nehezebb az a tevékenységi forma, amit a sérült ember elsajátít – márpedig a lovaglás nem könnyű -, annál inkább épnek érezheti magát.