A lovasterápia lóval és lovon végzett gyógyászati eljárás, amely a ló és az ember hasonló mozgásképletét használja ki. Célja az általános fejlesztés és nevelés.

A lovasterápia négy ága:

- hippoterápia, az ortopédiai és neurológiai eredetű kórképes esetében, melynek során a ló háromdimenziós mozgását használják arra, hogy a lovas számára olyan impulzusokat küldjön, ami az emberi járásra legjobban hasonlít,

- gyógypedagógiai lovagoltatás, melynek esetében a ló motivációs eszköz. Beszéd- és értelmi sérültek, autisták számára lehet különösen hasznos: a lovaglás olyan fejlesztési lehetőségeket nyújt, amit a négy fal között lehetetlen megvalósítani,

- a pszichoterápia lóval, nagyon új ága a hippoterápiának, melynek keretében pszichológus foglalkozik a pácienssel, akik zömmel szenvedélybetegségektől szenvednek.

- a lovas torna (sérültek esetében a parasport) pedig lehetőség mindazoknak, akik a terápia során megkedvelik a mozgásnak ezt a formáját, módját, esetleg „kiöregednek” a terápiából.  A parasport gyógypedagógus, gyógytornász és lovasoktatók közreműködésével zajlik: mindig csapatmunkáról van szó, a gyermekkel lovasterápiás team, lovasoktatók és képzett lovas edzők foglalkoznak.

A lovasterápia nem játék, nem egyszerű szórakozás!

Kizárólag orvosi javaslatra, konzultációk után kerülhet rá sor. (Előfordulhat ugyanis – ritka esetben -, hogy többet ártana, mint használna.)